"Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbánthatsz olyanokat, akiket szeretsz."

2009. november 30.

Sajó Sándor: Karácsonyi ének

Akkoron csillag gyúlt az égre
És rásugárzott a vidékre,

És Betlehem fölött megállván,

Egy rongyos istálló homályán

Tündöklött már a Glória:

Ott ingecskében, szép fehérben,

Feküdt a jászol szent ölében

Az Isten egyszülött Fia…

A hír bejárta a világot,
És jöttek bölcsek és királyok

És együgyűk és pásztorok:

Ott minden lélek egyetérzett

És sírt és álmélkodva nézett

És boldogan fohászkodott:

Örömöt hozván az embernek,

Dicsőség légyen az Istennek!

Ó betlehemi égi csillag,
Világmegváltó Szeretet!

Lásd, én is várlak, várva hívlak:

Jöjj, váltsd meg ezt a nemzetet!

Lásd, sírva vár egy csonka ország

És gyásza fátylát lengeti,

Ó szánd meg népe árva sorsát

S hozz végre örömöt neki:

Jöjj újra úgy, mint azelőtt,
Hozz duzzadt ágú friss fenyőt

A Tátra s Erdély erdejéből,

Az elrablottból, – a mienkből!

Ó, neked lehet és szabad, –

Neked nem állja utadat

Oláh Heródes, se cseh zsandár,

Mert a te utad magasan jár,

Te angyalként jársz, égi szárnyon,

Te átrepülhetsz a határon,

Mindenhová és mindenhonnan, –

Te sohsem voltál Trianonban…

Ó, szállj le hozzánk, égi angyal,
Ó, jöjj, kis Jézus s légy velünk,

És igazságot hozz magaddal,

És sok játékot hozz nekünk, –

Mindent, mit vágyunk álmodott:

Sok trombitát és sok dobot,

És sok-sok puskát, kardot, ágyút,

Hogy szent nevedet áldva-áldjuk,

Hozz hírt, amelynek hallatára

Itt minden szemek fölragyognak,

Boldog Karácsonyt valahára

Szegény-bús-árva magyaroknak!

Nincsenek megjegyzések: