A lelkiismeretről
Csak a lelkiismereted lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más!
Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak a lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: "Vétkeztél." Vagy: "Jól van." A többi köd, füst, semmiség.
Ui.: Soha ne hagyj az út szélén egy ilyen védtelen kis állatot! Én sajnos tegnap megtettem. Nem tudom az okát. Talán nem volt elég bátorságom bevállalni egy társasházi lakásba lakótársnak vagy talán azért, mert nem akartam újra átélni az elvesztésekor érzett mélységes fájdalmat. De lehet, hogy a bosszúhadjáratairól híres szomszédomtól védtem meg egy ártatlan kis életet. De az is lehet, hogy egyszerűen a sors más gazdit rendelt oda neki tegnap reggel. Hogy ez magyarázat keresés vagy önmagam nyugtatása, nem tudom. Egy azonban biztos: sosem fogom elfelejteni kérlelő tekintetét, átfázott, csapzott kis szőrmebundáját és kétségbeesetten nyávogását. Egyetlen reményem csak az, hogy a sorsa jóra fordult és ma már egy meleg lakásban, finom langyos tejcsi mellett ébredt egy szerető gazdi simogatására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése