Wickeynek!

 Wickey!
Köszönöm, hogy gondoltál Rám!
Számomra is kettősség jellemzi ezt a napot! Ünnep számomra azért, mert a Nagypapám és kortársai merték vállalni hitüket, és mertek hazaszerető szívük szavának eleget tenni. Ugyanakkor szomorúság tölti el lelkemet azért, hogy ártatlan emberek életüket vesztették, családok, barátságok, szerelmek szakadtak szét, gyerekek váltak félárvává.
Ezért volt tegnap néhány apró könnycsepp a szememben. Szomorúan hallgattam végig Murányi Levente beszédét, melyben személyes élményekkel és érzésekkel átitatva beszélt arról a bizonyos napról, ahol többen a hazájukért hősi halált haltak. Ugyanakkor örömmel és BÜSZKÉN! tartottam a zászlót, amíg ősi jelképünket, a kettős keresztet Dr Hegedűs Lóránt felavatta. Miközben a félárbócra eresztett zászlainkat fútta a szél, mi elénekeltük a Székely himnuszt. Körbenéztem.Többünk arcán a megrendülés jeleit láttam. Még a gyerekek is néma csendben, kicsi mécsesüket kezükben tartva álltak meghatottan.
Én így emlékeztem meg a Nagyokról! Aztán holnap folytatom....


Ákos :1956

A tévé kékes bársonyával
Kibélelt világ
Elfelejt és nem örül
Ha emlékezem rád
Pedig éppen ötven éve
A béketűrés népe
Fellázadt és maga ment
A sorsának elébe

Fekete-fehérben menetelt szépen
A kritikus tömeg
Hitét a kínzókamrák
Sötét híre sem törte meg
Itt nem számít a rang
Hiába jön majd ezer tank
Ötszáz éve mindenkiért
Kondul a harang

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Piros a vér, az eskü fehér
De a gyom bizony zölden virít
Sekély sírodat őrzik, nehogy
Ledöntsd a Pokolnak kapuit
Ha elérhetetlen, szent a cél
Az elbukás is ünnepély
Néhány nap és kiderül
Hogy az ember mennyit ér

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad dalolni sem szabad

A tévé kékes bársonyával
Kibélelt világ
Nem érti, hogy miért kéne
Emlékezzen rád