"Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbánthatsz olyanokat, akiket szeretsz."

2009. december 24.

Áldott Karácsonyt!


Az alábbi sorokban Wass Albert 1967-ben illetve egy 1985 után írt Karácsonyi levelével kívánok minden kedves olvasómnak Boldog, békés Karácsonyt! Ezek sajnos ma sem idejétmúl tak! Éppen olyan aktuálisak, mint létrejövetelük pillanatában,legfeljebb a szereplők egy része cserélődött ki. Érdemes elgondolkodni a két levél üzenetén, illetve a zárszóként szereplő erdélyi magyar kisdiák kívánságán, amit az Angyalkának címzett.

"A karácsony nem változott. A karácsony ma is ugyanaz, ami volt: a szeretet ünnepe, az emberség ünnepe, a magunkba szállás, istenkeresés, szívünk kitartásának ünnepe. A szeretet tana ezen a napon indult el, hogy meghódítsa az emberiséget, ezerkilencszázhatvanhét évvel ezelőtt. Hogy ennyi év után még mindég nem uralkodik a világ fölött, az nem a tan hibája, hanem a mienk.
Ideje lenne, hogy legalább mi magyarok fölfigyelnénk erre a karácsony valódi üzenetére, s gondolatainkban fölkeresnénk azokat, akiknek nincsen neonfényes, dollárokkal mért, ajándékoktól terhes karácsonyuk. Akiknek semmiféle karácsonyuk nincs, csupán annyi, amennyi a szívben elfér. Néhány fájdalmas emlék s a lélek keserű sóvárgása békesség után. Gondoljunk a börtönök sötétjében szenvedő magyarokra. A töviskoszorús, golgotát járó magyarokra, akiknek életében a világ forgása egy nagypéntekkel megállt, s azóta napról-napra újra élik az emberfiának minden szenvedését, egyre csüggedtebben, egyre távolodva a feltámadás reménységétől.
S aztán gondoljunk arra, hogy ezen a széles nagy idegen világon senkijük sincs azoknak, akik ott szenvednek, csak mi. Mi vagyunk utolsó reménységük, amiben még itt-ott meg tudnak néha kapaszkodni.
Tartozunk-e nekik valamivel? Ez a zsibvásáros, nyerészkedésre menő idegen ál-karácsony azt ordítja a fülünkbe, hogy nem, semmivel sem tartozunk senkinek, csupán önmagunknak. De az a gyakran alig hallható kis hang a szívünk mélyén azt mondja, hogy igen. Az élettel tartozunk nekik. Azzal az élettel, amit magyar voltuk miatt elrabolt tőlük a történelem. Tartozunk nekik, mert testvérek vagyunk, s mert a mi életünk megmaradt, szabad földön lehetőségekhez jutott, mely lehetőségek, okosan fölhasználva, megnyithatják egy szép napon a börtönök kapuit Magyarországon.
Ezen a karácsonyesten tegyük föl magunknak a kérdést, magyarok: mi lenne, ha fogadalmat tennénk, hogy minden hónapban egy napot, karácsony mlékére minden huszonnegyedikét nekik szentelnénk, otthon szenvedő magyar népünknek? Nem csak szóban, hanem valóságban is. Mi lenne, ha minden hónapban annak az egy napnak a keresetét a magyar nemzet jövendőjének megteremtésére szentelnénk? Túlságosan nagy áldozat lenne? Ha minden hónapban csak egyetlen napra igazán magyarok lennénk, igazán Krisztus követői, igazán karácsonyos lelkű magyarok?
Annak az egy napnak a keresetét elnevezhetnénk szeretet-adónak. Nem becsület-adónak, nem is adománynak, hanem szeretet-adónak, szeretetadózásnak nemzetünk megsegítésére, múltunk tiszteletére, apáink örökségének emlékezetére. Lelkiismeretünk kibékítésére. Krisztus és a magyar jövendő dicsőségére.
Ha kezdettől fogva megtetteük volna ezt: annyi dollárbankó gyűlt volna már össze, hogy visszavásárolhatnánk ma Magyarországot holdanként is az oroszoktól!
Keressük meg önmagunkban a magyar karácsonyt, emberek, mielőtt végképpen elkárhozik a lelkünk ebben a vásárcsarnokká változott világban."
(1967)


"....Legyen ez a néhány soros írás karácsonyi üzenet hozzátok, magyarok, a világ minden táján. Nézzetek a szívetekbe karácsonyos szemmel, őszinte és becsületes lélekkel. S ha azt látjátok az önkeresés során, hogy szíveteknek valamelyik zugában rosszindulat, irigység, keserűség vagy bármiféle más tisztátalan érzés lakozik valamely magyar testvéretekkel szemben: gyomláljátok azt ki gyorsan, mielőtt véglegesen és halálosan megmérgezné bennetek az életet.
Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. A civódások, pártoskodások nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé, s lássátok meg: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradástoknak, a magyar sors jobbra fordulásának ez az egyetlen lehetősége.
Adjon az Úristen boldog, áldott karácsonyt és szeretetben gazdag újesztendőt mindnyájatoknak!"
/Wass Albert: Karácsonyi üzenet/




Az Angyalkának!
Kedves angyalka hozzál nekem karácsonyfát és egy cipőt még hozá nekem cukorkát és még Szebb jővőt!
Nagy Sándor

/Wass Albert: Ötven erdélyi gyermek levele a Jézuskához/

Nincsenek megjegyzések: