Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet

"  A templom falánál induláshoz készülődtünk, amikor megállt mellettünk egy fekete ruhás, fejkendős, hajlott hátú néni.  Egészséget kívánt, majd megkérdezte honnan jöttünk.
Amikor válaszoltunk, ezt kérdezte:
És Magyarország tényleg olyan szép, amilyennek mondják?
Nem várta meg a választ, hanem hiba nélkül elmondta ezt:

Járjatok be minden földet,
Melyet isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
Vajon mit kell véle tenni:
Szánni kell-e vagy megvetni? -
Ha a föld isten kalapja,
Hazánk a bokréta rajta!
Oly szép ország, oly virító,
Szemet-lelket andalító,
És oly gazdag!... aranysárgán
Ringatózik rónaságán
A kalászok óceánja;
S hegyeiben mennyi bánya!
És ezekben annyi kincs van, ( itt hozzátette: „mert akkor még az övék volt”)
Mennyit nem látsz álmaidban.
S ilyen áldások dacára (itt: „innen nem kellene tovább mondanom, mert olyan szomorú”)
Ez a nemzet mégis árva,
Mégis ronyos, mégis éhes,
Közel áll az elveszéshez.
S szellemének országában
Hány rejtett gyöngy és gyémánt van!
S mindezek maradnak ott lenn.
Vagy ha épen a véletlen
Föl találja hozni őket,
Porban, sárban érnek véget,
Vagy az inség zivatarja
Őket messze elsodorja,
Messze tőlünk a világba,
Idegen nép kincstárába,
És ha ott ragyogni látjuk,
Szánk-szemünket rájok tátjuk,
S ál dicsőséggel lakunk jól,
Hogy ez innen van honunkból.
Ez hát nemes büszkeségünk,
Melyről annyiszor mesélünk?
Azzal dicsekedni váltig,
Ami szégyenünkre válik!...
Csak a magyar büszkeséget,
Csak ezt ne emlegessétek!
Ezer éve, hogy e nemzet
Itt magának hazát szerzett,
És ha jőne most halála,
A jövendő mit találna,
Mi neki arról beszélne,
Hogy itt hajdan magyar éle?
S a világtörténet könyve?
Ott sem lennénk följegyezve!
És ha lennénk, jaj minékünk,
Ezt olvasnák csak felőlünk:
"Élt egy nép a Tisza táján,
Századokig, lomhán, gyáván." -
Oh hazám, mikor fogsz ismét
Tenni egy sugárt, egy kis fényt
Megrozsdásodott nevedre?
Mikor ébredsz önérzetre?

(Petőfi Sándor: A Magyar Nemzet)

Majd folytatta:
„Mondják, miért írt ez a Petőfi ilyeneket?” Azután elmondta, hogy 88 éves az idén. És hogy fogadjunk el tőle valamit.
A szatyrában volt pár tojás és négy azaz négy szelet kalács. Ebből kettőt nekünk adott, hogy osszuk el. Egészséget kívánt, és elcsoszogott.   "

Egy Kedves Ismerősöm ajánlotta a figyelmembe a minap ezt az oldalt, ahol Erdélyi túrabeszámolót olvashatok motorosok tollából. Amikor az alább közölt részhez értem, ugyanazt éreztem, mint amit a fenti videon szavaló kislány hallgatása közben éreztem: hideglelést mindvégig miközben könnyek gyűltek a szemembe. 

Kedves Olvasóm!

Érdemes ellátogatnod erre az oldalra, mert a néhol ugyan kissé szabados fogalmazás ellenére nem mindennapi élményben lehet részed!

...

"A fényképedet nézem,
Kéne mindenképp
Az az elhallgatott mondat
Mitől minden olyan szép.
....
A kisfiú a képen
Most is várja még a lányt
S hogy oly sokáig hiába
Az már csak engem bánt

Az évek elmaradnak,
Rabolják az életem
És az emlékek sorával
Küld jelet a végtelen
....
A fényképedet nézem,
Kéne mindenképp ..."

/Nyerges Attila: Itt jártam/

Sík Sándor - Ismerős Arcok: Az andocsi Máriához (Magyar búcsújárók éneke 1920-ban)

Koldusboton, törött mankón

Jövünk búcsút járni,

Szűz Máriás magyaroknak

Kopott unokái.

Éjfél van a Duna táján.

Magyaroknak éjszakáján

Nincs más, ki virrasszon.

Baráttalan, testvértelen,

Hozzád ver a veszedelem,

Boldogságos Asszony!

Megcsúfolták, megpöködték,

Ami bennük szép volt,

Kilencfelé hasogatták,

Ami rajtunk ép volt;

Tépett testünk megtapossák,

Ragadozók ragadozzák

Édes-kevesünket,

Koporsónkat faragdálják.

Eléd sírjuk, magyar árvák,

A mi keserünket.

Idegenek megnevetik

Drága magyar szónkat,

Idegentől kéregetjük

Kenyerünket, sónkat.

Magyar kezek szántogatnak,

Régi rögön új uraknak,

Néped hegye-völgyén.

Más arat, hol mi vetettünk,

Jövevények, szolgák lettünk

Úr-apáink földjén.

Boldogasszony, ezer évig

Édesanyánk voltál,

Eleink, ha hozzád sírtak

Hozzájuk hajoltál:

Száz ostorral ostorozzon,

Csak ez egyért, Boldogasszony,

A jó Krisztust kérd meg:

Négy-víz-parton, három-hegyen

Mindörökké magyar legyen

A máriás ének.

A gyönyörű, Sík Sándor verset az Ismerős Arcok zenekar dolgozta fel. Hallgasd csak!!!

Sík Sándor életrajzát, verseit  valamint az andocsi Mária - legendát olvashatod eme sorokra kattintva.

Magyarnak lenni: BÜSZKESÉG!

Altalena munkája!

"...Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!..."

 Még gyermek voltam, s apám megfogta kezem.

 Megmutatta nekem, hol él a nemzetem.

 Mutatta az erdőt, a zöldellő réteket,

 ahol szebb jövő vár rám, és boldogan élhetek.

 Mutatta az alföldet a Duna - Tisza közét, 

 a Jászságot a Bakonyt a Hatvannégy vármegyét!

 Mutatta az utat, a nádasok között,

 ahová hős őseink lelke költözött.

 Nézd fiam a folyókat, nézd a völgyeket,

 a nyíló virágokat, réten a fényeket.

 Ez mind a tiéd fiam, óvd és vigyázz rá,

 ne hagyd az idegent, hogy hazád elrabolják.

 Érintsd meg a követ, mert az is a tiéd.

 Tiéd a folyó a part, el ne add semmiért!

 Tiéd ez az ország, múltja és jelene.

 neked teremtette, a magyarok istene!

/ Tamás István/ 

/Tekulics Zoltán/

Szepsy Eleonóra: Március 15.

Nemzetiszín kokárdával 

Ünnepelünk e napon.

Itt díszlik a szívem fölött,

Büszke vagyok rá nagyon!

Régen volt. A fiatalok

szabadságot akartak.

Jobb életet mindenkinek...

Énekeltek, szavaltak.

Szabadságharc lett belőle,

Odaveszett sok élet...

A hősökre emlékezünk,

Nekik zengjen az ének!

A KOKÁRDA története:

1848-49 jelképei

1848. március 15.

Eredeti vagy megszokott?

Wikipedia

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökül ha kinyúlsz: 

A haza minden előtt.
/Kölcsey Ferenc: Emléklapra/

Március 15-e előestéjén...

Petőfi Sándor: A nép nevében

Még kér a nép, most adjatok neki!

Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,

Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?

Nem hallottátok Dózsa György hirét?

Izzó vastrónon őt elégetétek,

De szellemét a tűz nem égeté meg,

Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:

Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,

Mivelhogy akkor még állat vala;

De az állatból végre ember lett,

S emberhez illik, hogy legyen joga.

Jogot tehát, emberjogot a népnek!

Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg

Isten teremtményén, s ki rásüti:

isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?

Miért a jog csupán tinálatok?

Apáitok megszerzék a hazát,

De rája a nép-izzadás csorog.

Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!

Kéz is kell még, mely a földet kihányja,

Amíg föltűnik az arany ere...

S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:

Mienk a haza és mienk a jog!

Hazátokkal mit tennétek vajon,

Ha az ellenség ütne rajtatok?...

De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,

Majd elfeledtem győri vitézségtek.

Mikor emeltek már emlékszobort

A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség

Nagy szent nevében, adjatok jogot,

S a hon nevében egyszersmind, amely

Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.

Az alkotmány rózsája a tiétek,

Tövíseit a nép közé vetétek;

Ide a rózsa néhány levelét

S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;

Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,

ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?

Nem hallottátok Dózsa György hirét?

Izzó vastrónon őt elégetétek,

De szellemét a tűz nem égeté meg,

Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:

Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

A nap történeti áttekintése

Petőfi Sándor

A vén zászlótartó

 Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva,
Seregének seregünk nyomába',
Megrémülve fut a magyar hadtól;
Magyar hadban egy vén zászlótartó.

Ki az a vén zászlótartó ottan
Olyan tüzes lelkiállapotban?
Szemem rajta kevélyen mereng el:
Az én apám az az öreg ember!

Az én apám e vén zászlótartó.
"Vészben a hon!" elhatott a nagy szó,
Elhatott kórágyához, fülébe,
S mankó helyett zászlót vett kezébe.

Vállait egy kínos élet gondja,
Betegség és ötvennyolc év nyomja,
S ô feledve minden baját, búját
Ifjak közé hadi bajtársul állt,

S kit eddig az asztaltól az ágyba
Alig-alig bírt elvinni lába,
Ellenséget űz mostan serényen
Ifjúsága régi erejében.

Mi vitte őt háború zajába?
Hiszen neki nincsen gazdagsága,
Mit féltene, mit védnie kéne,
Hogy ne jusson ellenség kezére.

Annyi földet sem mondhat övének,
Melyben egykor koporsója fér meg,
S mégis-mégis viszi lobogóját,
Azok előtt, kik a hazát óják.

Ép azért ment, mert semmivel sem bír;
Küzd a gazdag, de nem a hazáért,
Védi az a maga gazdaságát...
Csak a szegény szereti hazáját.

Édesapám, én voltam tenéked
Ekkoráig a te büszkeséged;
Fordult a sor, megfordult végképen,
Te vagy mostan az én büszkeségem.

Érdemes vagy a cserkoszorúra!
Alig várom, hogy lássalak újra
S megcsókoljam örömtől reszketve
Kezedet, mely a szent zászlót vitte.

És ha többé nem látnálak téged?
Látni fogom fényes dicsőséged;
Könnyem leszen sírodnak harmatja,
S híred a nap, mely azt fölszárítja!

Adjon az Isten!

Szeretettel várunk benneteket az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékére rendezett városi ünnepségre  2010.03.15-én  10:00-i kezdettel Lőrinciben a Petőfi szobornál!

(a főút mellett, Hatvan felől érkezve jobbra, a Templomtól nem messze Selyp felé)

Gyülekezés: 9:00 órától zászlókkal és a megemlékezés virágaival!

Gyertek el és emlékezzünk együtt azokra     "...kik értünk haltak...."!

Szebb Jövőt!

Vallus Róbert

A Jobbik Magyarországért Mozgalom Lőrinci 

Alapszervezetének Elnöke

Ismerős Arcok

A hazát ott találod lovaknak szemében,
Felszántott föld szagában, gyümölcsök ízében,
A Himnusz bánatában, temetők csendjében,
Apám minden szavában s nagyanyám hitében;

A vadak békéjében, erdők magányában,
A béke vadságában, börtönök falában,
Szerető ölelésében, feleség csókjában,
A gyermek sírásában és minden mosolyában;

Kutyák hűségében, madarak röptében,
Fecskéknek fészkében, gólyák szerelmében,
Márai eszében, Petőfi dühében,
Pilinszky lelkében és Wass Albert szívében;

A tanító vérében az utca porában,
Cipők talpán és gyilkosok szavában,
Minden ellenségben s anyák sikolyában,
Nagyapák emlékében s a kézszorításban;

A zászló színében s a lerakott fegyverben,
Leszegett fejekben, a nem múló szégyenben,
Megtartott esküben és abban a szóban, hogy „nem”,
Ott van tebenned és itt lapul énbennem.

Hegyeket nézek és erdőket látok.
Emberek jönnek felém, és mind jó barátok.
Határon túlról és szívektől innen
Szavak sem kellenek, rendben lesz minden.

EGYET AKARUNK!

Talán nem olyan szembetűnő a változás az oldalon, mégis felhívnám a figyelemeteket néhány új linkre!
Kedvenc üzleteim  -ahol szívesen vásárolok, mert kedvesek és készségesek az eladók- listája mellett helyet kapott kedvenc  (elsősorban)  Wass Albert idézetgyűjteményes oldalam, valamint a Koncertfotók albumlistám is! És ha valami csodára vágytok, mi a szemnek láthatatlan itthonról nézve a Kárpátok felé, akkor barangoljatok csodaszép Erdélyi tájakon az Érdekességek.... nevű linklistám  "Szép Erdélyország nagy hegyei alján..."  (Kárpátia idézet) linkjére kattintva! Megértitek mire vágyunk mi oly sokan, akik EGYET AKARUNK!!!