Újévi népszokások

A magyarság körében újév napjának népies neve kiskarácsony. Ezen a napon régen szokás volt újévi jókívánságokat mondani házról-házra járva, amiért a háziak almával, dióval kínálták a köszöntőket. Újévkor az egész év sikerét igyekeztek biztosítani különféle kellemes dolgok végzésével. Azt gondolták, hogy ami újév napján történik az emberrel vagy amit cselekszik, az egész évben ismétlődni fog. Aki újévkor korán reggel megmosakodott a kútnál, az egész évben friss volt. Aki pedig hajnalban elsőként húzott vizet a kútból, az szerencsét hozó „aranyvizet” merített, amiből a családtagokat is megitatták. Nagyon fontos volt a jó cselekedet az év első napján. Ugyanakkor sokféle tiltás is létezett.

• Előírások, tilalmak:
  • baromfileves tilalma – elkaparná, kikaparná a szerencsét a házból
  • bab, lencse, borsó, rizs fogyasztása – sok pénzt hoz a házba
  • az első látogató férfi legyen, mert az hozza a szerencsét
• Jóslások:
  • amelyik leánynak először viszi el a kutya a kocsonyacsontját, az megy leghamarabb férjhez
  • ha csillagos az ég, rövid lesz a tél
  • ha piros a hajnal, szeles lesz az esztendő
  • hideg északi szél esetén hosszú, kemény télre számíthatunk
  • ha olvadni kezd, sok bor terem
  
  
  Január 1. az év 1. napja a Gergely-naptár szerint. Az évből még 364 (szökőévekben 365) nap
  van hátra.
  De a ma ünnepeljük a Béke világnapját is!
  Forrás: Wikipedia

Az 1000. látogatómat ...

... köszönthetem ma, január első napján. Ő nem lesz más, mint aki ma az első Csodaszarvas látogató lesz!

Isten hozott kedves Látogató!

2010-ben is

Adjon az Isten

Szebb Jövőt!

Adjon az újév, amit a régi nem adott: nevető örömet, édes bánatot;

adjon az is, aki még nem adott, hidegben meleget, melegben árnyékot;

kálváriánkban könnyű keresztet, szőlőtőkénkre nehéz gerezdet,

ha száraz a mezsgye adjon az ég, bőséges esőt, de ne legyen jég;

fagyosszentek ne hozzanak veszélyt, gazdaszívekben ébresszenek reményt;

minden haragos béküljön jóra, kaszálókon viruljon a pünkösdirózsa;

Adjon az Isten mindig jó napot, templomainkban áldásos papot;

teremjenek fáink roskadva meggyet; ültessenek a kertbe legalább egyet,

búzatáblákba kevesebb egeret, adjon az Isten puha kenyeret;

adjon nekünk, ha nem is kérünk, boldog szerelmet, ameddig élünk.

Kristálygömbben téli álom, szertefoszlik, ha megrázom.

Hópelyhek szállnak ki belőle, tündérek táncolnak előtte.

Csillogó szemmel rád néznek, kívánnak Boldog Újévet!

Ady Endre: Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,

mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten.

Nem harsonával,

Hanem jött néma, igaz öleléssel,

Nem jött szép, tüzes nappalon,

De háborús éjjel.

És megvakultak

Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,

De Őt, a fényest, nagyszerűt,

Mindörökre látom.

In memoriam Apu

/ 1954 - 2008.12.29. /

Nyugodj békében.

Szegények Karácsonya...

....melyet sikerült széppé, és legalább egy kis időre boldoggá is tenni!

Ne legyél rest, kedves Olvasóm megnyitni az alábbi hivatkozásokat! De ne lepődj meg. Igen. Egyetlen kattintással a Magyar Gárda honlapján találod magad. Olvasd el a beszámolókat, és mondd el mindenkinek, hogy a Gárdisták nem ellenük és ellenünk vannak, hanem ÉRTÜK és ÉRTÜNK !!! Én a jövő évre csak azt kívánom, hogy kevesebb munkánk, munkájuk legyen !!!

Néhány magyar családnak igazi Karácsonya lesz

"Isten áldja meg mindannyiukat, gárdistákat, jobbikosokat!" - Adományosztás Heves megyében

Itt pedig az idei Karácsony többi, példaértékű cselekedeteit olvashatod!

GÁRDISTÁK ÉS JOBBIKOSOK!

BÜSZKE VAGYOK RÁTOK!

És ne szégyelld, ha te is elmorzsolsz egy könycseppet... Még akkor sem, ha meglett, életerős férfiember vagy. Hisz Te sem vagy más, mint érző lélek, embertárs, családapa, de ami a legfontosabb: egy, még Magyar a többi kevés közt csakúgy, mint egy Jobbikos vagy Gárdista.

Áldott Karácsonyt!

Az alábbi sorokban Wass Albert 1967-ben illetve egy 1985 után írt Karácsonyi levelével kívánok minden kedves olvasómnak Boldog, békés Karácsonyt! Ezek sajnos ma sem idejétmúl tak! Éppen olyan aktuálisak, mint létrejövetelük pillanatában,legfeljebb a szereplők egy része cserélődött ki. Érdemes elgondolkodni a két levél üzenetén, illetve a zárszóként szereplő erdélyi magyar kisdiák kívánságán, amit az Angyalkának címzett.

"A karácsony nem változott. A karácsony ma is ugyanaz, ami volt: a szeretet ünnepe, az emberség ünnepe, a magunkba szállás, istenkeresés, szívünk kitartásának ünnepe. A szeretet tana ezen a napon indult el, hogy meghódítsa az emberiséget, ezerkilencszázhatvanhét évvel ezelőtt. Hogy ennyi év után még mindég nem uralkodik a világ fölött, az nem a tan hibája, hanem a mienk.
Ideje lenne, hogy legalább mi magyarok fölfigyelnénk erre a karácsony valódi üzenetére, s gondolatainkban fölkeresnénk azokat, akiknek nincsen neonfényes, dollárokkal mért, ajándékoktól terhes karácsonyuk. Akiknek semmiféle karácsonyuk nincs, csupán annyi, amennyi a szívben elfér. Néhány fájdalmas emlék s a lélek keserű sóvárgása békesség után. Gondoljunk a börtönök sötétjében szenvedő magyarokra. A töviskoszorús, golgotát járó magyarokra, akiknek életében a világ forgása egy nagypéntekkel megállt, s azóta napról-napra újra élik az emberfiának minden szenvedését, egyre csüggedtebben, egyre távolodva a feltámadás reménységétől.
S aztán gondoljunk arra, hogy ezen a széles nagy idegen világon senkijük sincs azoknak, akik ott szenvednek, csak mi. Mi vagyunk utolsó reménységük, amiben még itt-ott meg tudnak néha kapaszkodni.
Tartozunk-e nekik valamivel? Ez a zsibvásáros, nyerészkedésre menő idegen ál-karácsony azt ordítja a fülünkbe, hogy nem, semmivel sem tartozunk senkinek, csupán önmagunknak. De az a gyakran alig hallható kis hang a szívünk mélyén azt mondja, hogy igen. Az élettel tartozunk nekik. Azzal az élettel, amit magyar voltuk miatt elrabolt tőlük a történelem. Tartozunk nekik, mert testvérek vagyunk, s mert a mi életünk megmaradt, szabad földön lehetőségekhez jutott, mely lehetőségek, okosan fölhasználva, megnyithatják egy szép napon a börtönök kapuit Magyarországon.
Ezen a karácsonyesten tegyük föl magunknak a kérdést, magyarok: mi lenne, ha fogadalmat tennénk, hogy minden hónapban egy napot, karácsony mlékére minden huszonnegyedikét nekik szentelnénk, otthon szenvedő magyar népünknek? Nem csak szóban, hanem valóságban is. Mi lenne, ha minden hónapban annak az egy napnak a keresetét a magyar nemzet jövendőjének megteremtésére szentelnénk? Túlságosan nagy áldozat lenne? Ha minden hónapban csak egyetlen napra igazán magyarok lennénk, igazán Krisztus követői, igazán karácsonyos lelkű magyarok?
Annak az egy napnak a keresetét elnevezhetnénk szeretet-adónak. Nem becsület-adónak, nem is adománynak, hanem szeretet-adónak, szeretetadózásnak nemzetünk megsegítésére, múltunk tiszteletére, apáink örökségének emlékezetére. Lelkiismeretünk kibékítésére. Krisztus és a magyar jövendő dicsőségére.
Ha kezdettől fogva megtetteük volna ezt: annyi dollárbankó gyűlt volna már össze, hogy visszavásárolhatnánk ma Magyarországot holdanként is az oroszoktól!
Keressük meg önmagunkban a magyar karácsonyt, emberek, mielőtt végképpen elkárhozik a lelkünk ebben a vásárcsarnokká változott világban."
(1967)


"....Legyen ez a néhány soros írás karácsonyi üzenet hozzátok, magyarok, a világ minden táján. Nézzetek a szívetekbe karácsonyos szemmel, őszinte és becsületes lélekkel. S ha azt látjátok az önkeresés során, hogy szíveteknek valamelyik zugában rosszindulat, irigység, keserűség vagy bármiféle más tisztátalan érzés lakozik valamely magyar testvéretekkel szemben: gyomláljátok azt ki gyorsan, mielőtt véglegesen és halálosan megmérgezné bennetek az életet.
Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. A civódások, pártoskodások nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé, s lássátok meg: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradástoknak, a magyar sors jobbra fordulásának ez az egyetlen lehetősége.
Adjon az Úristen boldog, áldott karácsonyt és szeretetben gazdag újesztendőt mindnyájatoknak!"
/Wass Albert: Karácsonyi üzenet/




Az Angyalkának!
Kedves angyalka hozzál nekem karácsonyfát és egy cipőt még hozá nekem cukorkát és még Szebb jővőt!
Nagy Sándor

/Wass Albert: Ötven erdélyi gyermek levele a Jézuskához/

Wass Albert: Karácsonyi mese

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!


Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát, emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni,
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni,
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete,
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke!
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele,
és csillagtükröt nyújt felénk,
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer
pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagyok szeretettel...!

Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?

Akkor bizony rútak vagytok,
szegények és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van,
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.

(1946)