FÉNYLÁNC MAGYARORSZÁGÉRT !

Találkozzunk!

Rendezvény címe : Hatvan - Nagygombos. Az öreg tölgyes dombtető, a pihenőhely, a pálinkafőző felé vezető úton felfelé.
Gyülekező: december 21-én, hétfőn 15.30 - tól. Beszélgetés, elmélkedés Nemzeti értékeinkről, forró tea, forralt bor, harapnivaló társaságában. Aki tud meglepetésként hozhat magával, egy kis házi ezt - azt (kenyér, zsír, szalonna ,kolbász, hagyma fokhagyma) és védőital is jól jön a nagy hidegben! 17.00 - kor tűzgyújtás,majd a Himnusz eléneklése után a program reggelig folytatódhat, az új fény megjelenéséig. Szólj rokonaidnak, barátaidnak, ismerőseidnek, hogy Ők is jöjjenek!
Szívesen látjuk Őket!
Találjuk meg egymást, úgy, mint itt a környékünkön ez a nagyszerű társaság is, akik
egymásra leltünk! Tartozzunk össze, legyünk sokan ismét, mint régen is,
most is nagy szükség van az összetartásra , összefogásra!
Találkozunk az öreg tölgyesnél, a pálinkafőző felé vezető út tetején, a
pihenőhelyen.

http://fenylanc.uw.hu/2009/

Advent negyedik vasárnapján...

.... gyönyörű, hósipkás a táj. Tegnap este a szakadó hóesésben szánkóztunk a lányommal, s közben énekeltünk, verseltünk a télről...mint kisgyermekkoromban.
Eszembe jutottak a régi téli esték...ahogy az Apu előhozta a szánkót, kispárnát erősített rá és mentünk, csak mentünk, míg el nem fáradtunk....Odakinn sötét volt, az ablakokban világlottak az apró, pici fények, s némelyik kémény bőszen pöfékelt...a hó meg csak hullt, csak hullt szakadatlan. Ebből tudtuk, hogy a szép korú Holle anyó megrázta dunyháját. A sok milliónyi szikrázó hópihe csillámporként hullott a tájra, mintha valami varázslat lenne...és az is volt. Mert bizony a tegnap este néhány pillanatra visszavarázsolt gyermekkorom legszebb idejébe. Csak most én voltam az Apu és a lányom volt én. Aztán cseréltünk, és ő húzott engem. Mókáztunk, nevettünk. Lovacskásat játszott. Egyszer megállt, hátranézett, és így szólt: "Kisgazdám merre menjek?" Hidegtől pirosló angyalarcán önfeledt boldogság látszott, szempilláján pedig egy-egy csillogó hópihe pihent. Csodaszép volt! Csak az Apu hiányzott. ...

Zsitvay Tibor: Magyar gyermek imája

Kis Jézuska, kérve kérünk,
Tégy miértünk nagy csodát!
Rabláncot hord annyi vérünk,
És nem bírja már tovább.

Nyújtsd kezecskéd csak feléje,
Szólj csak egy szót, édeset,
S magyar népünk szerencséje
Boldogabb lesz, fényesebb!

Advent harmadik vasárnapján...

Juhász Gyula: Betlehem

A kocsma ajtaját kitárják
S hozzák subában a telet,
Az istállóban ott a jászol,
A jászolban a Szeretet.

A gyémánt csillag áll fölöttük
Füstös lármában szelíden,
Nyájas barmok között az almon
Az Ácsnak Gyermeke pihen.

Kántálnak a három királyok
S velük a jámbor pásztorok,
A söntés mélyén egy elázott,
Elbúsult zsöllér tántorog.

Könnyes szemmel bámulja báván
A betlehemi csillagot,
A jó reményt mit körülállnak
Szegények, árvák, magyarok!

/1928. dec. 24./

Advent második vasárnapján ...

Ady Endre:

Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.)

Paksy Gáspár: Adventben

Már én a földnek szolgaláncát
Erős karokkal szétzuzom,
Feléd esengve tiszta hévvel,
Sóvárgó vággyal, Jézusom!

Látom kigyulni napkeletről
Királyok fényes csillagát,
Komor felhőkön, bús homályon
Mennyország fénye csillan át.

Sötét, kietlen éjtszakákon
Kicsiny bölcsödről álmodom,
Sokszor merengek égi kéjjel
Mosolygó kisded-arcodon.

A boldogság regéje lágyan,
Szellők szárnyán susog felém,
Sokszor tünődöm holdas este
Az angyalok szép énekén.

Vigasztalódva nézhetem már
A nagy világot, bár sötét;
Egekből áradt üdv sugára
Oszlatni kezdi bús ködét.

Szívem keservét, régi búját
Örök reménnyel altatom,
A kétség, csüggedés borúján
Raráté sír föl ajkamon.

Az irgalom nagy Istenéhez
Gyakorta szárnyal hő imám,
Mert lelkem e csalárd időknek
Megváltót, üdvöt, fényt kíván!

Ady Endre: Ma tán a béke...

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén' a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek –
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg…

Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté…
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét –
Beteg a világ, nagy beteg…

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve…
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!…
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!…

1899