Sokszor eszembe jut, amikor odalépett hozzám tavaly Szolnokon a Kárpátia koncert után és azt mondta: "Te vagy a Csodaszarvas?!" - meglepve néztem rá, hisz még sosem találkoztunk. Majd folytatta: "...Minden nap megnézem a blogodat! Újra elolvasom a bejegyzéseket. Ez ad nekem erőt!..." Először nem árulta el, ám a beszélgetés végén mégis elmondta...bár az elején még nem tudtam mihez. Vagyis hogy arra gondoltam, hogy ebben a zűrös világban az én lelkületemet tükröző blogocska segíti át az ügyes-bajos hétköznapokon. Hisz nem Ő volt az egyetlen, aki ezt a véleményt tükrözte felém. Nem sejthettem és nem is sejtettem -hisz nyoma sem volt semmi gyanúsnak-, hogy éppen akkor, abban a percben is küzd az életéért, hogy talán élete utolsó koncertje az és élete első és egyben az utolsó beszélgetése zajlik közöttünk... Vidám volt. Mosolygott. Így él emlékezetemben....Örökké.
Tegnap a lakóhelyén volt Kárpátia koncert. Imádta a Fiúk zenéjét. Imádta a Fórumot olvasni. Imádta a Fórumos társait. Reá emlékezünk...
