"Ez a Föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt...", avagy a Délvidéki Holokauszt margójára

El kell mondanom az alábbi bejegyzés történetét. Nagyon szeretem a Kárpátia zenekart és a hivatalos honlapjukon van egy Fórum, melynek én is tagja vagyok. Oda szokott írni a zenekar frontembere, maga Petrás János is. A minap feltette a legújabb, idei készülő albumuk egyik dalát, mely a Délvidék címet viseli. Adalékként pedig belinkelte a bácskai magyar népírtásról, azaz A Délvidéki Holokausztról szóló cikket is, mely az Újszeged oldalán jelent meg. Nagy elhatározásomba tellett, hogy megnézzem azt a három videót, amit ott találtam. Sok mindent láttam már, de mégis volt, hogy nem bírtam odanézni és volt olyan is, amikor meg kellett állítanom.
A túlélők mesélik el a szörnyűségeket...

Ha rákerestek a YouTube-on megnézhetitek a filmet részleteiben, a Jelöletlen tömegsírok címen.

Rendhagyó emlékezés Wass Albertre születése napján

Vele való találkozásom nem túl régre, pár évre nyúlik vissza. Egyszer, az ügyeleti szoba magányában nézelődni kezdtem a polcon álló könyvek között. Olvastam a könyvek gerincén sorakozó címeket és a legkíváncsibbá a Tizenhárom almafa című Wass Albert tollából való könyv tett. Kezembe vettem és belefeledkeztem.  Másnap az első utam a könyvtárba vezetett. Kikölcsönöztem nyomban még két kötetet. Így kezdődött.
Azóta már az én polcomon sorakoznak sorra a Wass Albert kötetek. Köztük az összes verseit magába foglaló könyv, melyet nagyon gyakran veszek a kezembe. Aktuális kedvencem pedig a Mire a fák megnőnek című mű, melyet rögtön egymás után másodszor olvasok újra. Bármelyik kötetének vagy versének olvasása olyan élményt jelent, amit nem lehet egyhamar elfeledni. Sőt, újra és újra jó elolvasni. Valósággal beleég az ember lelkébe. Ugyanilyen nagy hatással vannak rám a Kormorán együttes által megzenésített Wass Albert versek is.  Ma lenne 103 éves, szavai mégis mindenkor örökérvényűek.


"Minden embernek kell, legyen egy feladata ebben az életben - kötelességen belül, vagy azon felül is talán -, mert különben nem lenne értelme annak, hogy él. Az emberi világ több kell, legyen, mint egy bonyolult szerkezetű gép, melyben minden ember egy fogaskerék szerepét tölti be... Minden embernek kell, legyen egy feladata, egy titkos küldetése, mely Istentől való."

Szószátyárok

Egy anyanyelvi és nyelvhelyességi verseny eredményhirdetése aranyozta be az elmúlt év végét számomra, hiszen

az én egyetlen leánykám, nagy-nagy büszkeségem az országos döntőben II. helyezettként végzett Szószátyárok csapatának egyik tagja volt.

További képeket itt találsz, 

valamint a 

Heves Megyei Hírlap internetes portálján megjelenő cikk itt olvasható.

Vízkereszt napján

Vízkereszt napja, a karácsonyi ünnepkör zárónapja, ezután veszi  kezdetét a farsangi időszak.Háromkirályok napjának is nevezik,  és a karácsonyfát is ezen a napon bontjuk le. Az egyház e napon  emlékezik meg Jézus megkeresztelkedéséről, ekkor szentelik a  vizet és a tömjént. A szentelt víz a templomokban is megtalálható,  de a hívek vittek belőle otthonukba is. Széthintették a szobában,  az istállóban, a földeken, hogy egészségesek legyenek, illetve a bő termés reményében, és hogy áldás legyen a házon. Öntöttek  belőle a csecsemő fürdővizébe, vagy éppen meghintették vele az  ifjú párt. Betegeknek általában a halántékát kenegették vele,  és behintették természetesen a halottakat is. A keleti egyházban  a folyók megszentelése is szokásban volt, körmenetben vonultak a  hívek a folyóhoz, ahol faragott keresztet vetettek a vízbe. Ebből a  szokásból alakult ki a házszentelés vagy más szóval koledálás  szokása.Általában a pap és a kántor elmegy a hívek házához,  megáldja azt, elbeszélget velük. Fáradozásaiért a háziaktól sonkát,  tojást, szalonnát és lélekpénzt kapott. Egyes protestáns vidékeken  ezt a szokást az egyház tiltotta.  Sok helyütt a fiúgyermekek eljártak a házakhoz "háromkirályt járni".  A dramatikus játék a bibliai történetet meséli el, amikor a napkeleti  bölcsek felkeresik a kis Jézust. A szereplők fehér, bő ingbe és díszes  süvegbe öltöznek, valószínűleg legnépszerűbb Boldizsár, a szerecsen- király szerepe, amihez az arcot jól össze kell kormozni. Vízkereszt utáni második vasárnap Megemlékezés Jézus első csoda- tételéről, amikor a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta.  A házaknál általában énekmondó asszonyok beszélték el a történetet,  majd a házigazda étellel-itallal vendégelte meg a jelen- lévőket. Volt ahol el is játszották a bibliai történetet.

A Füstfaragó

Tavaly nyáron teljesült egy nagy-nagy vágyam: eljutottam Erdélybe! Kápolnásfalun volt a szállásunk egy nagyon-nagyon kedves családnál!

A minap kaptam ezt a videót és amikor végignéztem, egyszeriben újraéltem azt a csodálatos 8 napot, amit kinn töltöttünk, hiszen mi magunk is jártunk ezeken az utcácskákon. Valósággal zene volt füleimnek újra hallani az "ízös beszéjdöt"! Emlékszem, mikor odaértünk, el kellett telnie két-három napnak is, mire megértettük, hogy mit mondanak. Amikor hazajöttünk, akkor meg  az itthoni beszédet kellett újra megszoknunk. Nos hát ezért került fel ide a Kápolnásfalu-i kéményseprőről szóló riport kisfilmje. Íme: (kattintás után görgess lefelé, s ott találod a kisfilmet)

Vida Erik barátom munkájával kíván Boldog új évet!

Vida Erik Rovásékszer készítö

munkái

A rovásírás története 
A betűalakot nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy a betűket rótták, hogy a sor jobbról balra haladt, hogy a magánhangzókat csak ritkán írták ki, s leginkább akkor, ha azok hosszú magánhangzókat jelöltek. Ez a sémi íráscsaláddal való rokonságra utal. Az ótürkök egészen a Fekete-tengerig terjesztették ki a hatalmukat, itt jött létre a nyugati türk, majd a Kazár Kaganátus. A kazárok írni tudását senki sem vonja kétségbe. Őseink hosszú ideig ezen a vidéken is éltek, így bőven volt lehetőségük elsajátítani ezt a különleges írásmódot.

A magyar rovásírás a X. és XV. század folyamán jelentősen átalakult. Előbb kapcsolatba került a szláv, majd pedig a latin írással. A magyar rovásírás hányattatásai a kereszténység felvételével kezdődött. A latin nyelv és írásbeliség csak ezután került előtérbe. A régi pogány írásjeleket üldözni kezdték, így a rovásírás visszaszorult, hanyatlani kezdett. Tudunk olyan vatikáni rendelkezésről is, amely előírta, hogy a magyarok, a székelyek s a hunok által használt régi magyar betűk, a jobbról balra való írás helyett csak a latin betűket szabad használni, a papoknak a pogány írást büntetés terhe mellett tanítani nem szabad, a pogány betűs feliratokat pedig egyenesen meg kell semmisíteni. A rovásírás titkosírásként élt tovább, sőt fejlődött, hiszen a latin írásmód hatására alakultak ki az úgynevezett ligatúrák, összevont jelek. Újbóli felvirágzás a reneszánsz és a humanizmus elején következett be, amikor is az előkelő udvarokban szívesen használták titkosírás és egyéb időt múlató foglalatosságként. Lehet, hogy ekkor kiegészítették betűkészletét, amely most megnehezíti a régebbi betűalakok és a helyesírás pontos visszaállítását. A reneszánsz elmúltával az újra erősödő egyház és konzervatív vezetőgárdája szép lassan teljesen háttérbe szorította őseink írását. Legtovább a Székelyföldön, a XVII. századig maradt fönn. Az 1700-as években erdélyi iskolákban még tanították a rovásírást, s még a XIX. század végén is találkoztak pásztorral, aki a juhait a pásztorbotra rótt számokkal tartotta nyilván.

További olvasnivaló a témában:

"...Rovásírásunk egyik legbecsesebb szakrális hagyatékunk, az egyik legféltettebb kulturális örökségünk,..."

Rovás.lap.hu