"Nem élhetsz mások elvárásai szerint. Azt kell tenned, amit te helyesnek gondolsz, még akkor is, ha ezzel megbánthatsz olyanokat, akiket szeretsz."

2009. december 31.

2010-ben is
Adjon az Isten
Szebb Jövőt!


Adjon az újév, amit a régi nem adott: nevető örömet, édes bánatot;
adjon az is, aki még nem adott, hidegben meleget, melegben árnyékot;
kálváriánkban könnyű keresztet, szőlőtőkénkre nehéz gerezdet,
ha száraz a mezsgye adjon az ég, bőséges esőt, de ne legyen jég;
fagyosszentek ne hozzanak veszélyt, gazdaszívekben ébresszenek reményt;
minden haragos béküljön jóra, kaszálókon viruljon a pünkösdirózsa;
Adjon az Isten mindig jó napot, templomainkban áldásos papot;
teremjenek fáink roskadva meggyet; ültessenek a kertbe legalább egyet,
búzatáblákba kevesebb egeret, adjon az Isten puha kenyeret;
adjon nekünk, ha nem is kérünk, boldog szerelmet, ameddig élünk.
Kristálygömbben téli álom, szertefoszlik, ha megrázom.
Hópelyhek szállnak ki belőle, tündérek táncolnak előtte.
Csillogó szemmel rád néznek, kívánnak Boldog Újévet!

2009. december 29.

Ady Endre: Az Úr érkezése



Mikor elhagytak,
mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De Őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.


In memoriam Apu
/ 1954 - 2008.12.29. /


Nyugodj békében.

2009. december 28.

Szegények Karácsonya...

....melyet sikerült széppé, és legalább egy kis időre boldoggá is tenni!
Ne legyél rest, kedves Olvasóm megnyitni az alábbi hivatkozásokat! De ne lepődj meg. Igen. Egyetlen kattintással a Magyar Gárda honlapján találod magad. Olvasd el a beszámolókat, és mondd el mindenkinek, hogy a Gárdisták nem ellenük és ellenünk vannak, hanem ÉRTÜK és ÉRTÜNK !!! Én a jövő évre csak azt kívánom, hogy kevesebb munkánk, munkájuk legyen !!!




GÁRDISTÁK ÉS JOBBIKOSOK!
BÜSZKE VAGYOK RÁTOK!

És ne szégyelld, ha te is elmorzsolsz egy könycseppet... Még akkor sem, ha meglett, életerős férfiember vagy. Hisz Te sem vagy más, mint érző lélek, embertárs, családapa, de ami a legfontosabb: egy, még Magyar a többi kevés közt csakúgy, mint egy Jobbikos vagy Gárdista.


2009. december 24.

Áldott Karácsonyt!


Az alábbi sorokban Wass Albert 1967-ben illetve egy 1985 után írt Karácsonyi levelével kívánok minden kedves olvasómnak Boldog, békés Karácsonyt! Ezek sajnos ma sem idejétmúl tak! Éppen olyan aktuálisak, mint létrejövetelük pillanatában,legfeljebb a szereplők egy része cserélődött ki. Érdemes elgondolkodni a két levél üzenetén, illetve a zárszóként szereplő erdélyi magyar kisdiák kívánságán, amit az Angyalkának címzett.

"A karácsony nem változott. A karácsony ma is ugyanaz, ami volt: a szeretet ünnepe, az emberség ünnepe, a magunkba szállás, istenkeresés, szívünk kitartásának ünnepe. A szeretet tana ezen a napon indult el, hogy meghódítsa az emberiséget, ezerkilencszázhatvanhét évvel ezelőtt. Hogy ennyi év után még mindég nem uralkodik a világ fölött, az nem a tan hibája, hanem a mienk.
Ideje lenne, hogy legalább mi magyarok fölfigyelnénk erre a karácsony valódi üzenetére, s gondolatainkban fölkeresnénk azokat, akiknek nincsen neonfényes, dollárokkal mért, ajándékoktól terhes karácsonyuk. Akiknek semmiféle karácsonyuk nincs, csupán annyi, amennyi a szívben elfér. Néhány fájdalmas emlék s a lélek keserű sóvárgása békesség után. Gondoljunk a börtönök sötétjében szenvedő magyarokra. A töviskoszorús, golgotát járó magyarokra, akiknek életében a világ forgása egy nagypéntekkel megállt, s azóta napról-napra újra élik az emberfiának minden szenvedését, egyre csüggedtebben, egyre távolodva a feltámadás reménységétől.
S aztán gondoljunk arra, hogy ezen a széles nagy idegen világon senkijük sincs azoknak, akik ott szenvednek, csak mi. Mi vagyunk utolsó reménységük, amiben még itt-ott meg tudnak néha kapaszkodni.
Tartozunk-e nekik valamivel? Ez a zsibvásáros, nyerészkedésre menő idegen ál-karácsony azt ordítja a fülünkbe, hogy nem, semmivel sem tartozunk senkinek, csupán önmagunknak. De az a gyakran alig hallható kis hang a szívünk mélyén azt mondja, hogy igen. Az élettel tartozunk nekik. Azzal az élettel, amit magyar voltuk miatt elrabolt tőlük a történelem. Tartozunk nekik, mert testvérek vagyunk, s mert a mi életünk megmaradt, szabad földön lehetőségekhez jutott, mely lehetőségek, okosan fölhasználva, megnyithatják egy szép napon a börtönök kapuit Magyarországon.
Ezen a karácsonyesten tegyük föl magunknak a kérdést, magyarok: mi lenne, ha fogadalmat tennénk, hogy minden hónapban egy napot, karácsony mlékére minden huszonnegyedikét nekik szentelnénk, otthon szenvedő magyar népünknek? Nem csak szóban, hanem valóságban is. Mi lenne, ha minden hónapban annak az egy napnak a keresetét a magyar nemzet jövendőjének megteremtésére szentelnénk? Túlságosan nagy áldozat lenne? Ha minden hónapban csak egyetlen napra igazán magyarok lennénk, igazán Krisztus követői, igazán karácsonyos lelkű magyarok?
Annak az egy napnak a keresetét elnevezhetnénk szeretet-adónak. Nem becsület-adónak, nem is adománynak, hanem szeretet-adónak, szeretetadózásnak nemzetünk megsegítésére, múltunk tiszteletére, apáink örökségének emlékezetére. Lelkiismeretünk kibékítésére. Krisztus és a magyar jövendő dicsőségére.
Ha kezdettől fogva megtetteük volna ezt: annyi dollárbankó gyűlt volna már össze, hogy visszavásárolhatnánk ma Magyarországot holdanként is az oroszoktól!
Keressük meg önmagunkban a magyar karácsonyt, emberek, mielőtt végképpen elkárhozik a lelkünk ebben a vásárcsarnokká változott világban."
(1967)


"....Legyen ez a néhány soros írás karácsonyi üzenet hozzátok, magyarok, a világ minden táján. Nézzetek a szívetekbe karácsonyos szemmel, őszinte és becsületes lélekkel. S ha azt látjátok az önkeresés során, hogy szíveteknek valamelyik zugában rosszindulat, irigység, keserűség vagy bármiféle más tisztátalan érzés lakozik valamely magyar testvéretekkel szemben: gyomláljátok azt ki gyorsan, mielőtt véglegesen és halálosan megmérgezné bennetek az életet.
Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt, hadd pusztítson ki belőletek minden sötétséget ezen a karácsonyon. A civódások, pártoskodások nemzetéből változzatok át a szeretet nemzetévé, s lássátok meg: attól a pillanattól kezdve veletek lesz az Isten. Megmaradásunknak, megmaradástoknak, a magyar sors jobbra fordulásának ez az egyetlen lehetősége.
Adjon az Úristen boldog, áldott karácsonyt és szeretetben gazdag újesztendőt mindnyájatoknak!"
/Wass Albert: Karácsonyi üzenet/




Az Angyalkának!
Kedves angyalka hozzál nekem karácsonyfát és egy cipőt még hozá nekem cukorkát és még Szebb jővőt!
Nagy Sándor

/Wass Albert: Ötven erdélyi gyermek levele a Jézuskához/

2009. december 21.

Wass Albert: Karácsonyi mese

Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égből
Isten szekerén a mese!


Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!

Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
Belőle az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát, emberek,
Titeket keres a szeme!

Olyan jó néha angyalt lesni,
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megferedni,
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.

Mert rút a világ, fekete,
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!

Minden csillag egy kereke!
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele,
és csillagtükröt nyújt felénk,
mesetükröt, a keze.

Szent tükrébe végre egyszer
pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagyok szeretettel...!

Tagadjátok...? Restellitek...?
Elfordulnak fejeitek...?
Megvakultak szemeitek...?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek...?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek...?

Akkor bizony rútak vagytok,
szegények és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még így is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!

Rátok süti fényes szemét,
elindítja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.

A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van,
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S így múlik el a szép s a jó
az ember mellől, nyomtalan.

(1946)

2009. december 20.

FÉNYLÁNC MAGYARORSZÁGÉRT !

Találkozzunk!

Rendezvény címe : Hatvan - Nagygombos. Az öreg tölgyes dombtető, a pihenőhely, a pálinkafőző felé vezető úton felfelé.
Gyülekező: december 21-én, hétfőn 15.30 - tól. Beszélgetés, elmélkedés Nemzeti értékeinkről, forró tea, forralt bor, harapnivaló társaságában. Aki tud meglepetésként hozhat magával, egy kis házi ezt - azt (kenyér, zsír, szalonna ,kolbász, hagyma fokhagyma) és védőital is jól jön a nagy hidegben! 17.00 - kor tűzgyújtás,majd a Himnusz eléneklése után a program reggelig folytatódhat, az új fény megjelenéséig. Szólj rokonaidnak, barátaidnak, ismerőseidnek, hogy Ők is jöjjenek!
Szívesen látjuk Őket!
Találjuk meg egymást, úgy, mint itt a környékünkön ez a nagyszerű társaság is, akik
egymásra leltünk! Tartozzunk össze, legyünk sokan ismét, mint régen is,
most is nagy szükség van az összetartásra , összefogásra!
Találkozunk az öreg tölgyesnél, a pálinkafőző felé vezető út tetején, a
pihenőhelyen.

http://fenylanc.uw.hu/2009/

Advent negyedik vasárnapján...

.... gyönyörű, hósipkás a táj. Tegnap este a szakadó hóesésben szánkóztunk a lányommal, s közben énekeltünk, verseltünk a télről...mint kisgyermekkoromban.
Eszembe jutottak a régi téli esték...ahogy az Apu előhozta a szánkót, kispárnát erősített rá és mentünk, csak mentünk, míg el nem fáradtunk....Odakinn sötét volt, az ablakokban világlottak az apró, pici fények, s némelyik kémény bőszen pöfékelt...a hó meg csak hullt, csak hullt szakadatlan. Ebből tudtuk, hogy a szép korú Holle anyó megrázta dunyháját. A sok milliónyi szikrázó hópihe csillámporként hullott a tájra, mintha valami varázslat lenne...és az is volt. Mert bizony a tegnap este néhány pillanatra visszavarázsolt gyermekkorom legszebb idejébe. Csak most én voltam az Apu és a lányom volt én. Aztán cseréltünk, és ő húzott engem. Mókáztunk, nevettünk. Lovacskásat játszott. Egyszer megállt, hátranézett, és így szólt: "Kisgazdám merre menjek?" Hidegtől pirosló angyalarcán önfeledt boldogság látszott, szempilláján pedig egy-egy csillogó hópihe pihent. Csodaszép volt! Csak az Apu hiányzott. ...

2009. december 14.

Zsitvay Tibor: Magyar gyermek imája

Kis Jézuska, kérve kérünk,
Tégy miértünk nagy csodát!
Rabláncot hord annyi vérünk,
És nem bírja már tovább.

Nyújtsd kezecskéd csak feléje,
Szólj csak egy szót, édeset,
S magyar népünk szerencséje
Boldogabb lesz, fényesebb!

2009. december 13.

Advent harmadik vasárnapján...

Juhász Gyula: Betlehem

A kocsma ajtaját kitárják
S hozzák subában a telet,
Az istállóban ott a jászol,
A jászolban a Szeretet.

A gyémánt csillag áll fölöttük
Füstös lármában szelíden,
Nyájas barmok között az almon
Az Ácsnak Gyermeke pihen.

Kántálnak a három királyok
S velük a jámbor pásztorok,
A söntés mélyén egy elázott,
Elbúsult zsöllér tántorog.

Könnyes szemmel bámulja báván
A betlehemi csillagot,
A jó reményt mit körülállnak
Szegények, árvák, magyarok!

/1928. dec. 24./


2009. december 6.

Advent második vasárnapján ...

Ady Endre:

Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.)

2009. december 2.

Paksy Gáspár: Adventben

Már én a földnek szolgaláncát
Erős karokkal szétzuzom,

Feléd esengve tiszta hévvel,

Sóvárgó vággyal, Jézusom!

Látom kigyulni napkeletről
Királyok fényes csillagát,

Komor felhőkön, bús homályon

Mennyország fénye csillan át.

Sötét, kietlen éjtszakákon
Kicsiny bölcsödről álmodom,

Sokszor merengek égi kéjjel

Mosolygó kisded-arcodon.

A boldogság regéje lágyan,
Szellők szárnyán susog felém,

Sokszor tünődöm holdas este

Az angyalok szép énekén.

Vigasztalódva nézhetem már
A nagy világot, bár sötét;

Egekből áradt üdv sugára

Oszlatni kezdi bús ködét.

Szívem keservét, régi búját
Örök reménnyel altatom,

A kétség, csüggedés borúján

Raráté sír föl ajkamon.

Az irgalom nagy Istenéhez
Gyakorta szárnyal hő imám,

Mert lelkem e csalárd időknek

Megváltót, üdvöt, fényt kíván!

2009. december 1.

Ady Endre: Ma tán a béke...


Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,

Ma mennyé kén' a földnek válni,

Hogy megváltóját béfogadja.

Ma úgy kén', hogy egymást öleljék

Szívükre mind az emberek –

De nincs itt hála, nincs itt béke:

Beteg a világ, nagy beteg…

Kihült a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé;

Heródes minden földi nagyság,

S minden igazság a kereszté…

Elvesztette magát az ember,

Mert lencsén nézi az eget,

Megátkozza világra jöttét –

Beteg a világ, nagy beteg…

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,

Rommá dőlt a Messiás háza,

Tanítása, erkölcse veszve…

Oh, de hogy állattá süllyedjen,

Kinek lelke volt, nem lehet!…

Hatalmas Ég, új Messiást küldj:

Beteg a világ, nagy beteg!…

1899